A kis gyufaárus lány című táncmesejátékot 2010 karácsonyán mutatták be először a BONI modern-, és társastánc tanszakos tanulói. A minden prózai szöveget mellőző előadás több tekintetben is más volt, mint a Dzsungel könyve. A témát –természetesen – Andersen azonos című meséje adta. A történet cselekménye sokkal könnyebben kifejezhető a tánc nyelvén, mint a meglehetősen eseménydús, sok szereplőt felvonultató Kipling regény, éppen ezért nem igényelt a darab narrátort sem. A tartalomhoz igazodóan a gyufaárus előadás líraibb hangvételű, a belső történéseket képszerűsítő, egységesebb dramaturgiájú lett. Mivel a témához – A dzsungel könyve előadással szemben - zenei anyag nem állt rendelkezésre, rendezői válogatás alapján, Yann Tiersen és René Aubry erősen hangulatfestő muzsikáiból álló montázsra készültek a koreográfiák.Szerencsés véletlen miatt épp az előadás ősbemutatóinak idején keresett fel bennünket a Táncpedagógusok Országos Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház azzal, hogy Finnországból érkezett egy hölgy és egy úr, akik a Lader program keretében szeretnének együttműködni egy tánccal foglalkozó magyar csoporttal/iskolával. A szakemberek a mi iskolánkat ajánlották, így két nap múlva a két finn munkatárs (akikről időközben kiderült, hogy egyikük mexikói J ) és Szalay Tamás (a TOSZ alelnöke, a Nemzeti Táncszínház munkatársa) itt voltak Bonyhádon. Részt vettek a táncóráinkon, megmutattuk nekik városunkat és nevezetes intézményeit (ahol véletlenül összefutottak egy ismerőssel Grúber László személyében). Utólag is köszönettel tartozunk Filóné Ferencz Ibolyának, Ónódi Szabolcsnak és Futár Rajmundné Terikének, akik a hirtelen ért megtiszteltetéssel járó szervezés sikeres lebonyolításában segítségünkre voltak.Bár finn vendégeink megkértek, hogy budapesti vendéglátóik felé ezt ne áruljuk el, megtudhattuk, hogy a mi „A kis gyufaárus lány” előadásunkat megkönnyezték és sokkal jobban értették és élvezték, mint a Nemzeti Táncszínházban megtekintett profi kortárstánc előadást. Szép példa volt ez a tánc nyelvi nehézségeket áthidaló mivoltára és az amatőr előadások őszinte, átütő erejére.Előadásunkat a pécsváradi általános iskola is meghívta, így 2012 decemberében más város gyermekeinek is bemutathattuk. Bár a pécsváradi művelődési házban nem állt rendelkezésre profi színpadi világítás, az előadás remekül sikerült és nagy élményt jelentett mind a befogadó, mind az előadó gyerekeknek.Az előadás egy-egy koreográfiájával: szólóval, duettel és csoportos részletekkel számos országos és regionális eredményt értek el tanulóink.